Szivárvány-tó

-Az én életem már a tied*roskadt össze és szeme üresnek látszót*-Mindenki meghalt... én csak menekültem.Cserben hagytam őket és a szemem láttára megölték*összerezzent*-én... én egy vadállat vagyok*Gondolt ara mikor a vér megörítette mindenkit széttépet, megölt*-nekem nincs senkim és nem tartozom sehova annyi embert megöltem már csupán a titkaimért*össze huzata magát*

-D-de....nem...nem igaz.......nem ismersz..egyáltatlán nem...*nézi a saját tenyerét*...a barátamit akartam megölni...mindenkit aki fontos volt nekem elüldöztem magam mellől....és ez bármikor megtörténhet megint...*remeg kicsit a keze*-Nem akarlak megölni....de a bennem rejlő őrület...akármikor kitud törni..elég egy gyenge pillanat....-Gérard*nézi a kezét és elég szomorú*

*megfogja a az egyik kezét*-Ne mond ezt*mondta és elé áll*-Bármi történjék is nekem fontos vagy és nem akarlak elhagyni*mondta és magányos tekintetével ránézz*-Bármit csinálsz, csináltál vagy fogsz csinálni ezen nem fog változtatni, az én szemembe ugyanaz maradsz mindig.*és letörli a könnyeit*

-De...ha nem vagyok egyedül az a legnagyobb baj...-Gérard*nem látszik a szeme*-...Ha megőrülök akkor meg főleg...*néz maga elé üres tekintettel*

*Nem engedte el *-Bízz bennem.Én is sok mindent láttam már*-De nem lesz semmi gond *mondta és a hátára hajtotta a fejét és egy könnycsepp csordult le az arcán mert neki is sok emlék jutott eszébe* -Amíg nem vagy egyedül nincs baj* próbálta ezzel magát is nyugtatni*

-D-...de....te ezt nem értheted...!-Gérard-....*nem látszik a szeme*

*Átölelte*-Nyugodj meg, nem lesz semmibaj. Itt vagyok veled és nem hagylak magadra*mondta miközben erősen magához szorította*

*térdre esik mert olyanokra is emlékszik amik nagyon régen történtek és még picit könnyezik is*
-ne...-*nagyon látszik rajta a félelem mert lepergett előtte az eddigi élete*

-Mi a baj*kérdi meglepetten*- Jólvagy?

*Gérard emlékei visszatértek amikor megcsókolta és elhajolt a csók elöl mert bazira fát*
-Uhbaszki!-Gérard