Hadak útja

-Nincs értelme barátkozni ha úgysem - mondatát nem fejezte be - Mindegy eressz el!

-Mert nincs értelme flegmának lenni mikor mindenki jófej volt veled.Mondtam gúnyosan. -Az a srác is! Gyere. Nézztem komolyan a szemébe.

-Eressz már! Mégis minek menjek vissza?-kiabált rá ismét

-Még kitudja?! Akármi lehet.Vontam meg a válam. -De most menyünk vissza .Meg fogtam a karját.-Nem jó ha így viselkedsz.Mosolyogtam rá

-Akarsz valamit tőlem .... ha nem akkor engedj utamra... -mondta eléggé unalmas hangnemben

-Na ne légy ilyen ellenséges!Megharaptam a fülét-Nem éri meg! kacsintottam rá

-Szakadj már le rólam!- kiabált rá a lányra

A nyakába ugrottam.- Ugyan ne légy olyan goromba. Megöleltem és vigyorogtam rá.- Ismerkedjünk meg!

-Szórakozz mással kérlek!-nézett gorombán a lányra majd lemászott a fáról és továbbment

-Naaa ne néz így rám. Mondtam gyerekesen és kicsit durcás fejjel. -Nem harapok nem kel ott hagyni és nem nézlek hülyének csak szorakozom. mosolyogtam rá