Hadak útja

-Ki tudja... Talán egyszer sok év múlva ráakadnak erre a képre és mindketten híresek leszünk. Te, mint a modell és én, mint az alkotó...
Ám a mondatot nem tudta befejezni, mert egy nyíl a feje mellett suhant el. Meglepődötten felpattant. bajt szimatolt.

-Mit ne mondjak most megváltozott az életem... -ironizált Shiro

Alice csak sandán mosolygott. Tudta, hogy megtört a jég, bár még csak nagyon kezdetlegesen.
Szépen elmolyolt egy darabig a képpel, aztán mikor végzett megmutatta Shironak.
-Meg lettél örökítve az utókornak.-mondta büszkén.

Shiro leült a lánnyal szembe. Érdeklődve nézte mit csinál. Simán itt hagyhatta volna de nem. Valahogy megint olyan furcsa érzése támadt. Általában nem is szólnak hozzá de ez a lány még beszélget vele...

-Ejj te! Nem vagy egy könnyű eset. De nem haragszom a tiszteletlenséged miatt.
Aztán hirtelen leült és gondolkodóba esett. Előkapta a vázlat füzetét és elkezdte rajzolni a morcos lányt. Érdekes karakternek tartotta, így meg kellett örökítenie.

-Idegesítő vagy... Kuroi Shiro ... mondanám hogy örvendek de akkor hazudnék!- mondta unottan Shiro
~Mit akar ez tőlem? Menjen már a fenébe!~gondolta

-Végül is jogos...-tűnődött el Alice, de aztán felkapta a fejét egy szóra. Kölyök...
-De kérlek ne nevezz kölyöknek, rég volt már az xD. Egyébként a nevem Alice Redmoon. Örvendek ^^-és állta a lány ijesztő tekintetét.

Shiro sóhajtott és zsebre dugta a kezét
-Nézd... nem szeretnék bunkónak tűnni de nincs kedvem ismeretlen kölykökkel csevegni a magánügyeimről!- nézése hitelen változott át mogorvából ijesztővé

-Igazából én sem tudom...-vágott durcás képet egyből.
-Itt élsz? Vagy keresel valakit?-próbálkozott tovább.

-Mit akarsz? -mordult fel Shiro. Felállt a földről és mogorván pillantott a lányra