Hadak útja

-Ömm....-Fel állt és kicsit arrébb ment de nem szólalt meg

-Alice! Azt hiszem én megyek tovább! Szia... - mondta azzal elindult előre de nem vette észre Mistgun-t ezért nekiment és esett egy jó nagyot.
-Mégis mi a fenét csinálsz?- mordult fel Shiro és felállt

Mistgun hátra fordult mert hallotta a sóhajtást.Elkezdett a sóhajtás irányába menni.
Fél úton meg gondolja magát és elkezd menni valamerre.
-Sose fogok innen kijutni...-Mistgun sóhajtott aztán le ült

~Még egy ilyen szerencsétlent... ~gondolta Shiro miközben sóhajtott egy nagyot.

Mistgun sóhajtott egyet és nem szerette volna hogy észrevegyék ezért próbált feltűnés nélkül távozni ami nem nagyon sikerült neki mert el esett és egy nagyot csörrentek a hátán lévő botok.
~Basszus...nem igaz...ez is csak velem történhet meg!!~Mistgun morgott magában és fel állt és még azért próbált feltűnés nélkül el menni.

Alice még mindig álmos volt.
-Ki van ott?-kérdezte, s akkorát ásított, hogy még a könnye is kicsordult.
Ekkor megérezte, hogy egy félvér is közeledik feléjük..

-Milyen sok fura ember egy helyen... -suttogta Shiro
~Mindegy is! Addig jó amíg nem szólnak hozzám!~ gondolta majd a földre szegezte tekintetét

-Nah én most hol vagyok?-és Mi közben kimondta Mistgun eszébe jutott hogy itt folyt a küzdelem-Hm...

Alice megérezte az idegen jelenlétét és álmos fejjel feltápászkodott. Shiro mögé állt és félálomban kikukucskált a viskó ajtaján, hogy szemügyre vegye az idegent.

~Mozdulj már te idióta!~ mordult magára gondolatban. Valamiért nem tudta itt hagyni a még alvó vámpírlányt. Nem is azért mert féltette. Talán nem akar egyedül maradni? Maga sem tudta hogy miért nem fut innen el de nagyon gyorsan. Amíg tépelődött magában észrevett egy másik lényt. Mogorván végigmérte a lányt. Valamiért furcsának tartotta.