Hadak útja

-Hihi. A hasad nagyon panaszkodik. Keresni kéne vmi madarat vagy egyéb állatot, amit megsüthetünk. Mit szólsz?
*Ekkor Alice észre veszi, hogy Gérard furcsán néz rá*
-Mi az? Van valami rajtam?-és nézni kezdi a ruháját, mert azt hiszi valami szösz vagy ilyesmi rátapadt.

*Amint szóba hozták az evést elkezdett korogni a gyomra*
-Éhes vagyok...kb. egy hete nem ettem semmit.....-Gérard picit nevet és furán bámulja Alice-t

-Igen. Ezt nem tudom elmagyarázni na.-és kislányosan kiöltötte a nyelvét.
-Lassan kezd esteledni. Találnunk kéne egy helyet, ahol biztonságban pihenhetünk. Enni is kéne már valamit...-mondta aggodalmasan Alice.

-Fura fej? Ezt meg hogy érted?-Gérard picit nevetett és még továbbra se értette Alice min nevetett.

-Nem, nem vagy!-mondta dacosan a lány.
-Nem tudom. Amikor az előbb rám néztél olyan furi fejet vágtál, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül.

-De tisztában vagyok a törpe fogalmával -_-" -Gérard sóhajt-Min is nevetsz pontosan?-Kicsit aranyos és értetlen fejjel néz Alice-re

-Úgy látom nem vagy egészen tisztában a törpe fogalmával-duzzogott Alice.
-Bizony nem vagy, de a megnyilvánulásaid néha olyanok.-és viszonozta az ijesztő tekintetet.
Aztán nem bírta tovább és elnevette magát.

-És?! Attól lehetsz törpe.....és nem vagyok édes kisfiú!-Gérard egy kicsit még el volt pirulva de elég komoly és ezáltal ijesztő fejet vágott

-Csak mert a külsőd ellenére olyan vagy, mint egy édes kisfiú-és tovább kuncogott. -Egyébként nem vagyok törpe, hisz nézd meg, alig van köztünk pár centi.

-Mit nevetsz törpe?-Erre Gérard csak még jobban elpirult kitudja miért?